Immár negyedszer végeztünk modellszámításokat, hogy a helyszínen mért időjárási adatok alapján képet kapjunk arról, hogy a téli síszezon meghosszabbítása érdekében érdemes-e hóágyúkat telepíteni a Normafához. Nos, a mi kalkulációink eredménye azt mutatja, hogy a mesterséges hógyártással nem lehet lényegesen megnyújtani a téli sportok időszakát. Most nem a környezeti hatásokkal szeretnénk foglalkozni, hanem azzal, hogy racionális-e milliárdokat fordítani a hóágyú projektre.

A Meteorológiai Szolgálat 2015-ben telepített mérőállomásokat a Normafa térségébe. Ezeknek az adatait felhasználva végeztük el számításainkat, melynek módszerét a bejegyzés végén foglaljuk össze. A 2018-19-es télre vonatkozó számítások eredménye néhány rövid szóban: bár viszonylag sokáig volt természetes hó a Normafán ezen a télen, a hóágyúkkal ezt a szezont sem lehetett volna jelentősen meghosszabbítani.

Egy kicsit bővebben: a Normafánál a sielok.hu mérései szerint 2018. december 1. és 2019. március 31. között 45 olyan nap volt, amikor a tájat természetes hó borította. Ebből 21 olyan nap volt, amikor a természetes hó vastagsága elérte, vagy meghaladta a 10 cm-t. (Ezt a hóvastagságot tekintjük sportolásra alkalmasnak.)

A természetes hó mennyisége 2018-2019 telén (forrás: https://sielok.hu/holap/normafa/archivum/)

A hóágyúk használatával a 21 napos síszezon (amikor 10 cm-nél több hó van a pályákon) számításaink szerint 9 nappal, 30 naposra lett volna hosszabbítható. Ennek két oka is van. Az egyik az, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan decemberben még, márciusban már nem volt elég hideg a hó megmaradásához. A másik magyarázat az, hogy a hóágyúk eredményes működtetésére alkalmas feltételek csak néhány – számításaink szerint mindössze öt – napon álltak fenn. Hiába volt viszonylag hosszú ideig kemény hideg a télen (45 napig volt fagypont alatt a napi átlaghőmérséklet), a levegő magas páratartalma miatt a hóágyúk nem tudtak volna megfelelő minőségű mesterséges havat előállítani.

A hómennyiség alakulása hóágyúzással 2018-19 tél (forrás: saját számítás)

Átlag- és minimum hőmérséklet alakulása 2018-19 tél (forrás: OMSZ mérések)

Páratartalom alakulása a Normafa térségében 2018-2019 tél (forrás: OMSZ mérések)

Az elmúlt négy szezonra készült modellszámítások adatait összegezve meglehetősen vegyes képet kapunk. Két olyan tél (2015/16 és 2016/17) is volt, ahol szinte elhanyagolható mértékű volt a természetes hó mennyisége, viszont ezekben az években a hóágyúzással sem lehetett volna 1,5-2 hónapnál hosszabb ideig biztosítani a sportolásra alkalmas hóvastagságot. A másik két idényben a természetes havas napok száma jelentős volt, viszont a hóágyúzás időjárási körülményei kedvezőtlenek voltak, ezért ezekben az években hóágyúzással is csak alig 1 hónapos szezont lehetett volna elérni.

A sportolásra alkalmas havas napok száma 2015-2019 (forrás: sielok.hu adatai és saját számítás)

Az elmúlt évek időjárási adataival elvégzett modellszámítások eredményeinek ismeretében egy felelősen gondolkozó befektető nem lenne meggyőzhető arról, érdemes milliárdokat kockáztatni a hóágyúk Normafára telepítésével. Az adófizetők pénzéről döntők szempontjai azonban mások. Nekik nem számít, ha néhány ezer millió forintot értelmetlenül költenek el.

 *  *  *

A modellszámítások módszertanáról. A számítások alapját ez a táblázat (forrás:  https://www.snowathome.com/snowmaking_weather_tools.php) adja.

Ebben az egyik mesterséges hó előállítására alkalmas eszközöket gyártó cég összefoglalta, milyen időjárási feltételek között működnek a hóágyúk eredményesen. A táblázatból látható, hogy minél magasabb a levegő páratartalma, annál hidegebbre van szükség ahhoz, hogy jó minőségű havat lehessen előállítani. Az OMSz mérőállomásai által szolgáltatott időjárási adatokat összevetettük a gyártó által megadott paraméterekkel és ebből kijött, mely napokon voltak a mesterséges hó előállításához megfelelőek a feltételek. Úgy kalkuláltunk, hogy ezeken a napokon a hóágyúk naponta 10 cm vastagságú mesterséges havat állítanak elő.

A Normafa „történelmi sportterület rehabilitációja” keretében, a síszezon meghosszabbításának szándékával, hóágyúk telepítést tervezik. Egy, még a 90-es években történt kudarcos próbálkozáson kívül, a Normafán még sohasem működtek hóágyúk. De nemcsak ez szól az ilyen jellegű „rehabilitáció” ellen. A környezetvédőknek számos komoly aggálya van. Ezért indított pert a Védegylet. Az alábbiakban megkíséreljük összefoglalni ezen eljárás lényegét és azt, milyen következményei lehetnek. Újszászi Györgyi Védegylet főtitkár írása.

A Normafára telepítendő hóágyúkkal kapcsolatos aggályok megfogalmazóit a hivatalos álláspont szócsövei a haladás kerékkötőinek, a téli sportok ellenségeinek szeretik láttatni. Pedig nem nehéz belátni, hogy nem erről van szó. A Védegylet és a többi, a környezet védelmében fellépő szervezet nem a természetben sportolni vágyók lehetőségeit akarja csökkenteni, hanem azt szeretné, hogy a síszezon meghosszabbításának kedvéért ne károsítsák a Normafa erdőit, rétjeit.

A Normafa erdői védett területek. Nem egyszerűen természetvédelmi terület, de része az Európai Unió által létrehozott Natura 2000 európai ökológiai hálózatnak, amely a közösségi jelentőségű természetes élőhelytípusok, vadon élő állat- és növényfajok védelmén keresztül biztosítja a biológiai sokféleség megóvását és hozzájárul kedvező természetvédelmi helyzetük fenntartásához, illetve helyreállításához. Az itt történő beruházások megkezdése előtt vizsgálni szükséges, hogy a tervezett létesítmények megvalósítása és működtetése hogyan befolyásolja a védett természeti környezetet.

A hóágyúk telepítését tervező XII. kerületi önkormányzat, élve a jogszabályi lehetőséggel, a részletes környezeti hatásvizsgálat helyett hatásbecslést készíttetett, és azt kérte a környezetvédelmi hatóságtól, hogy ennek alapján állapítsa meg, a fejlesztésnek nincs jelentős hatása a környezetre. A Pest Megyei Kormányhivatal, mint környezetvédelmi hatóság, elfogadta az önkormányzat érveit és úgy határozott, hogy a tervezett beruházásnak nincs jelentős környezeti hatása, ezért megvalósítható. A Védegylet, mint országos hatáskörű természetvédelmi egyesület, bekapcsolódott az eljárásba és azt szeretné elérni, hogy alapos hatásvizsgálat adjon választ arra, milyen változásokat okozna a hóágyúk és a sípályák kialakításához szükséges gépek működtetése a Normafa erdőiben és rétjein. Ezért adott be keresetet a Fővárosi Munkaügyi és Közigazgatási Bíróságon.

A Védegylet szerint az önkormányzat által beadott hatásbecslésnél alaposabban kell vizsgálni néhány dolgot, ezért szükség van egy részletes hatásvizsgálatra. Talán furcsán hangzik, de a legfontosabb vizsgálni való az, hogy a hóágyúk telepítésével tényleg jelentősen növelhető-e a téli sportolásra alkalmas napok száma. Az önkormányzat által beadott hatásbecslés ezzel a kérdéssel egyáltalán nem foglalkozik, pedig ismerve a Normafa fekvését és az általános felmelegedés hatásait, érthetőnek tűnik az igény egy alaposabb elemzésre. Magának a hatóságnak is vannak kétségei ezzel kapcsolatban, hiszen az engedélyben leírták, hogy még vizsgálni kell, hogy a mesterségesen előállított hó tartósan megmarad-e a téli időszakra jellemző hőmérsékleti viszonyok között.

A Védegylet szerint alapos hatásvizsgálat szükséges még néhány ok miatt. Ilyen többek között a tervezett fejlesztés közlekedési hatása. Az önkormányzat által készíttetett hatásbecslés szerint a sípályák miatt a Normafához vezető utakon akár kétszeresére is nőhet a gépjárműforgalom. Bár ez a növekmény a hatóság szerint nem jelentős, a Védegylet álláspontja az, hogy ennek a témának a részletesebb vizsgálatára van szükség.

Az önkormányzat hatásbecslése szerint a hóágyúzáshoz a térségben nem lehet elegendő mennyiségű csapadékvizet összegyűjteni, sőt a felhasznált víz ¾ része ivóvíz lenne. A becslés azonban nem foglalkozik azzal, hogy a 4-5 000 m³ tájidegen, tisztított víz talajba jutásának milyen hatása lenne az érintett gyepekre. A Védegylet szerint ezt a kérdést is alaposan körül kell járni éppúgy, mint azt, hogy az extra mennyiségű mesterséges hó olvadása milyen eróziós hatásokkal járna.

Nem részletezve, csak felsorolva, a Védegylet még számos kérdés alaposabb vizsgálatát tartja szükségesnek. Ilyenek a sípályák kialakításához használni tervezett un. ratrakok által okozott talajsérülések, az éjszakai kivilágítás hatása az erdő élővilágára, a mesterségesen megnövelt hómennyiség hatása a mikroklímára és a gyepekre.

Összefoglalva: a Védegylet a bírósági eljárással nem megakadályozni akarja a hóágyúzott sípályák létesítését, hanem az szeretné elérni, hogy a beruházást alapos hatásvizsgálat előzze meg. Álláspontunk szerint egy ilyen hatásvizsgálat eredményei alapján lehet komolyan mérlegelni a tervezett fejlesztés előnyeit és kockázatait. A megfelelő előkészítés nélkül végrehajtott beruházás később visszafordíthatatlan károkat okozhat. A „fejlesztést” szorgalmazók azért is tartanak egy alaposabb vizsgálattól, mert akkor a Natura 2000-es területekre vonatkozó szabályok szerint a beavatkozáshoz az EU hozzájárulása is szükséges. Egy európai eljárásban pedig sokkal nehezebb mellébeszéléssel helyettesíteni a tényeket.

A Normafára síparadicsomot álmodók sokszor példálóznak azzal, hogy Bécs mellett is van egy nagy hagyományú, hasonló adottságokkal rendelkező sípálya. A hóágyúkat a Normafára tervezők azzal érvelnek, hogy ha a sógoroknál működik, akkor nálunk miért ne lehetne egy menő sípálya Budapest belvárosához közel. Hát azért nem, mert ami volt, elmúlt. Avagy hol van már a tavalyi (mit tavalyi, az évekkel ezelőtti) hó?

1966-ban, Bécs akkori polgármestere adta át a Hohe-Wand-Wiese sípályát, mely Bécs 14. kerületében található. A pálya adottságai nemcsak a belváros közelsége miatt hasonlóak a Normafáéhoz. Síterep tengerszínt feletti magassága (370 m) és a pálya hossza (400 m) is nagyjából megegyezik.

Az akkor korszerűnek mondott pályán csákányos felvonót és hóágyúkat is építettek. Az átadást követő évtől több ezer néző előtt nemzetközi versenyeket tartottak itt párhuzamos lesiklásban.

A Hohe-Wand-Wiese fénykorában (A kép forrása: https://www.tiscover.com/at/skiareas/hohe-wand-wiese)

A kiépített infrastruktúra kihasználása érdekében a síterepen nyári bobpályát építettek és egyre nagyobb súlyt fektettek a hegyikerékpárosok igényeinek kielégítésére. Erre azért is szüksége volt az üzemeltetőknek, mert a téli szezon a klímaváltozás miatt egyre rövidebb és bizonytalanabb lett.

2016-ban, 50 évvel az átadás után a Hohe-Wand-Wiese üzemeltetői arra jutottak, hogy nincs tovább értelme a ráfizetéses sípálya üzemeltetésének. Azóta a felvonót ősszel leállítják, és csak tavasszal, a nyári szánkópályával együtt indítják be. Az egykori sípálya alsó részén ma egy rövid, műanyag szőnyeg van, ahol síleckéket adnak kezdőknek, elsősorban gyerekeknek.

A Hohe-Wand-Wiese most (A kép forrása: http://www.schischule-wien.at)

Ausztriában 439 síterepet tartanak nyilván. Ezek közül csak alig 20 van 500 méteres tengerszínt feletti magasság alatti területen. A nagyrészük már nem működik. A Normafánál (tengerszint feletti magasság: 460 m) a terület "rehabilitációja" címén, több milliárd költségvetési forintért most készülnek mesterséges hóval is ellátható, sífutó-, szánkó- és sílesiklópályát építeni.